Néhány éve a Balatonszemesi imaház építésénél szólt a testvérem, hogy ugyan, menjek már el segíteni egy kicsit. Mivel csak gyerekkoromban jártam imaházba, nehezemre esett, de elmentem egy-két napot segíteni. http://epitokovetek.b13.hu/ Érdekes módon jól esett testemnek-lelkemnek.

Egy-két évre rá sokszor beszéltem vele telefonon, amikor is Tóalmáson építkezett, szintén baptista vonalon. Hívott, nem mentem. A kecskeméti imaház építésénél azonban már erõt vettem magamon, néhány napot betonoztam a fõleg békésiekbõl és kecskemétiekbõl álló lelkes csapattal.

Nagyon jó érzés volt.

A váci imaház építésénél sajnos nem vettem részt, de a békési brigád ismét kitett magáért.

Ezután a bicskei imaház építésénél dolgoztunk újra együtt, a lelkes békési csapattal, a csüggedhetetlen házigazdákkal, és a Bodrog melletti farmon élõ gyermekkori barátommal, Dan Jancsival (akinek a felesége 7 gyermeket szült, és 5-öt örökbefogadott)

A tetõépítés heroikus munkáiban talán a legnagyobb segítséget (és áldozatot) Dan Jancsi hozta. Késõbb még visszatértünk gipszkartonozni, de már birtokba is vette az imaházat a lelkes helyi gyülekezet, nagyon emlékezetes este volt pl. amit a beszláni tragédia túlélõivel tölthettünk.

Majd Sopron következett, ahol a nagyon kedves helyiekkel, békésiekkel, erdélyiekkel, amerikaiakkal, nemzetközi brigádot alakítva elkezdtük elõbb bontani majd építeni a leendõ imaházat.

Ezután jött az árvíz New Orleans-ban – és Erdélyben. Úgy döntöttünk, inkább Erdélyben segítünk, ahova 9 fõs bodrogi, lellei, békési, lökösházi, kecskeméti brigád ment segíteni, egy hetet.

Ismét Sopron , ahol már a vakolás következett, nagyon szépen haladtunk.

A legújabb kihívás Angliába visz bennünket, ahol egy kis gyülekezet számára építünk új imaházat egy régibõl. Errõl is beszámolunk a késõbbiekben.